90
Szegény Galicia
Cisna, április 6.
Hegy és megint csak hegyi. Hegyek. Zöldel a tető
és fehéren szikráznak a völgyek. Ami havat csali oda-
kent a szélvész a hegyek oldalához, az mind lerop
pant a mélybe. Most ott van. A hegyek zöldek, a
völgy fehér és sárga a falu. Egy egészen apró ron
gyos kis galíciai falu. Holt falu. Itt a Spitzer-féle gőz-
fűrész volt az élet. Jöttek az erdélyi magyarok és jöt-
tek az oláhok és nekiestek az erdőnek. Tavasszal jöt
tek, zsirba mártogatott ingben és nem is mentek haza,,
mig meg nem kérgesedett rajtuk a condra. Most ko
rábban szaladtak haza, mint máskor. És nem is mentek
egyedül. Velük mentek a zsidók. A boltos, a kantinos,
a suszter, a rabbi. A kereskedelem, ' az ipar, az élet.
Csak a szegények maradtak idehaza. A rutének. Ez még
november végén történt. Aztán jöttek az oroszok. Jöttek
és az épülő templom tégláiból lábmelegitőt csináltak, a
vaskeresztből fejfát, a deszkából tüzet, a házakból is
tállót és a leányokból asszonyt. És ezt mind egy rövid
félóra alatt. Abban a félórában hallgatott el a falu.
Megroppant, szétmállott a templom, földbesüppedt a ke
reszt, elüszkösödött a szarufa, bemocskolódott az ágy
és darabokra szakadtak a zsinórok a leánypruszlikokon.