20 lékszem. Ossian énekeiben gyakran fordul elő. Rendesen
valamely nagy hős sírját jelöli.
— Igen, — viszonzá az őrnagy, — és hol ezredévek
viharai le nem mosták, run Írásban most is olvasható a
hős neve és halálának ideje. E kövek ritka helyen találhatók,
és mindig elszigetelve állanak; — de hát ön ismeri
Ossiánt ? — kérdé némi csodálkozással.
— Mi magyarok — viszonzám egy kis árnyával a
neheztelésnek — kiket még most is oly kevéssé és oly hibásan
ismer a világ, kiknek nyelve és irodalma sok polgárosodott
országban alig ismertebb a sanscrit-nél, mi utalva
vagyunk mindent ismerni és tanulni. 0 s s i á n sok ideig
kedvencz olvasmányom volt, szerettem remegni és lelkesedni,
borzadni és sírni az ős dalnok verseinél; — de
annyira felizgattak mysticus képei, hogy megfosztottak
álmaimtól, és végre is fel kelle hagynom az olvasással,
mely még beteggé tesz vala.
— Én is így jártam Ossiánnal — jegyzé meg
Olga, — de én a Bauta-köveket csak az Irföldön véltem
létezni, a ködképletek és holdvilágsugarak hazájában,
mikből az agg költő búskomolyan dalait szőni látszott. —
Sokat merengtem keserves panaszain, és lázasan lelkesedtem
véres csataképein; sokszor, midőn csendes éjben
olvasám, kiesett a könyv kezemből, és hallani véltem a
bárdok harczénekét, felváltva az A e o 1-lant légi hangjaitól,
és ablakomhoz lépve, remélve vártam, hogy a Visztula
ködéből egy pánczélos csatár fog büszke ménen kiugratni,
egy második F i n g a 1, ki eltiprott hazám szent
földjéről elűzi ellenállhatlan fegyverrel a büszke ellenséget.
—- Ah, de Finga 1 nem jő vissza a földre és Kősei
u s k o sem, kivel egy jobb világban barátkozik....